A bécsi szelet, ez a végtelenül egyszerű, ám ízletes fogás szinte minden étterem étlapján szerepel. Otthon is könnyen elkészíthetjük, bár ha valódi bécsi szeletet akarunk falatozni, nem árt, ha betartjuk az eredeti receptet – mert ez csakis borjúból készülhet, másféle húsból már nem bécsi szelet, hanem: rántott hús.
A bécsi szelet – a totális internacionális mix
A legenda szerint Joseph Wenzel Radetzky tábornagy árulta el 1857-ben a császárnak, hogy milyen finomságot evett Milánóban. A császár megkívánta az ételt és parancsba adta, hogy a főszakács készítse el számára. Ebből született meg az osztrák fővárosban a világhírű bécsi szelet, a Wiener Schnitzel – nálunk egyszerűen vínersnicli.
A bundázott sült hús azonban nem olasz találmány. A recept már a középkori spanyol szakácskönyvekben is szerepelt chuleta andaluza néven. A mórok 1491-es kiűzése után a keresztény kézre került Andalúziában a helyi konyha megtartotta az ürühús hagyományos arab elkészítési módját, vagyis hogy húst aranyszínűre sütik ki, miután lisztben, felvert tojásban és kenyémorzsában hempergették meg. A hús „aranyozása” hosszú ideig divatban volt a bizánci udvarban, ahol valódi aranyporral vonták be a hússzeleteket. A mórok terjesztették el a szokást Andalúziában, amit onnan vettek át az itáliai fényűző udvarok.
Csakhogy! A rántott hús nem olasz, nem spanyol és még csak nem is arab fogás.
A panírozott hús ókori nyomai
A valóságban már a régi görögök is éltek a „bécsi szelettel”. Az arabok csak eltanulták a hellénektől az elkészítési módot, és így adták tovább tudományukat. A régi görögök szakácskönyveiből eredetiben csak egy maradt korunkra: Athenaiosz Deiphna sophisztésze, amelyben az antik szellem szakácsművészet terén is remekelt. Anthenaiosz megadja a tepsi szót, ez nála teganosz. Tudja, mi a sült szelet, „phloidesz”, és elárulja, hogyan mondják ógörögül a prézli készítést: leganon katatrüpszin. Vagyis a bécsi szelet inkább athéni szelet, bár a történészek között számos ellentét alakult ki a kérdésben.
Az igazi „bécsi szelet”
3-4 milliméter vastagságúra klopfolt, borjúhúsból (borjú dió, frikandó, felsál vagy alaposan megtisztított lapocka) készített, panírozott, húsétel. Illik citrommal megcsepegtetve fogyasztani.
