Meséljen egy pár dolgot magáról!
Lássuk: 10 éve a New York kávéházban dolgozom, egy jó ideje már vezetői pozícióban. Már gyermekként tudtam, hogy ez lesz az utam. Ennek egészen prózai oka van: nagyon szerettem a fagylaltot, ezért elhatároztam, hogy cukrászatban, vagy még inkább fagyizóban szeretnék dolgozni. A tanulmányaim során azonban rá kellett jönnöm, hogy az iskolában tanult, tömegtermelésre épülő cukrászat nem nekem való – ezért minél előbb igyekeztem olyan helyre kerülni, ahol minőségi alapanyagokból érdekes süteményeket készíthettem. A szállodák világa ilyen, így kiélhettem a kreativitásom, tanulhattam, kísérletezhettem.
Hogyan cseppent a kávéház életébe?
Megpályáztam egy állást. Persze először nem vezetőként kezdtem dolgozni, ez menet közben alakult így. Sok kollegámmal egyetértünk egy dologban: ez számunkra az álommunka. A világ legszebb kávéházában dolgozni nagy elismerés és komoly kihívás is egyben, aminek minden erőnkkel igyekszünk megfelelni.
Hogyan zajlik egy új desszert megalkotása?
Ez egy elég változó dolog. Van néha úgy, hogy egy egyszerű ötlet elsőre működik, de van olyan is, hogy hosszú napok kísérletezgetése után sem áll össze a recept. Az íz kombinációk és a textúrák mindig rejtenek valami újat, aminek a megtalálása egy nagyon élvezetes folyamat. Szerencsére itt minden lehetőségünk megvan valami újat, valami jobbat alkotni.
Mit gondol, miért számít kiválóságnak ez a hely? Természetesen az épület adottságain felül…
A csapat. Az itt dolgozó emberek egytől-egyig lelkesen, örömmel járnak be dolgozni, akikkel bármit meg lehet valósítani. Ez a lendület az, ami sikeressé tesz minket, és meggyőződésem szerint garantálja a későbbi eredményeket is.
Mi volt a legnagyobb élménye, ami a kávéházhoz kapcsolódik?
Most nem szeretnék, talán nem is tudnék egyet kiemelni. Nagyon sok élményben volt részem az itt töltött idő alatt, de a legemlékezetesebbek mindig a vevői elégedettséghez kapcsolódnak. Szívet melengető érzés hallani, hogy ilyen finom desszertet még nem ettek, vagy ilyen jól még nem érezték magukat.
Milyen terveik vannak a jövőre nézve?
A folyamatos fejlődés az utunk, célunk a trendek folyamatos figyelése és lereagálása. Ezelőtt öt évvel nem gondoltam volna, hogy ilyen mennyiségben és minőségben leszünk képesek desszerteket előállítani. Most azon kell dolgoznunk, hogy öt év múlva is ugyanezt gondoljuk a mai napra visszanézve. Folyamatosan új technológiák jelennek meg, új alapanyagok jelennek meg – ezért a tanulási folyamat sosem ér véget. Ezen a szinten már óriási szerepet kap a kémia – gyakorlatilag tudományos alapokon vizsgáljuk egy-egy új recept elkészítési lehetőségét.
Hogyan látja a cukrászképzés helyzetét?
Nos, jót-rosszat egyaránt tudnék mondani. A hozzánk kerülő növendékek talán, ha 30 %-a lesz jó cukrász. Nagyon sok kitartás, önfegyelem és türelem kell hozzá, nem könnyű pálya. Azt szoktam mondani, hogy kettőn áll a vásár. Ha ők igyekeznek, és nem adják fel, mi jó cukrászt faragunk belőlük
