Éjszakánként dolgozott, sokszor a New York Kávéház karzatán. Viharos szerelmi életében nem fogta vissza magát: ütött, aztán színdarabbal kért bocsánatot feleségétől – bár a főszerepet szeretőjének adta, akinek a férjével még párbajozott is. A bukásból és csalódásokból is kijutott neki, miközben itthon és külföldön is ünnepelt szerzőként tekintettek rá.
Molnár Ferenc 1878. január 12-én született Budapesten Neumann Ferenc néven egy német eredetű zsidó polgárcsaládban, apja orvos volt. Genfi jogi tanulmányait követően, 1897-ben hírlapíró, a Budapesti Napló, A Hét, az Est-lapok és a Pesti Hírlap állandó munkatársa lett. Miután 1902-ben bemutatták első darabját, A doktor urat, szinte minden évben új színművel jelentkezett. Az ördög című színművében a freudi lélektan eszközei is megjelennek – erre már a világ is vevő lett. Ez volt az első exportképes magyar darab, bemutatóját követően kilenc hónappal már Torinóban is játszották. Molnár darabjai ezután színre kerültek Bécsben, Berlinben, Londonban, Párizsban és Amerikában is.
Molnár Ferenc igen termékeny volt, sokat írt, bár a közönség szomjazta az új, jelentős nagy művet. Ekkor próbálta felkeresni egy lap riportere. A fiatalember déltájban csöngetett be Molnár lakásába, és az ajtó résében végre-valahára megjelent egy borzas szobalány, aki közölte, hogy Molnár úr alszik még. Majd azt is közölte, nem érdemes várni rá, mert ha felébred és rendbe szedi magát, átmegy a New York Kávéházba, onnan a Fészek Klubba és nem jön haza hajnalig. A riporter visszakérdezett: És mikor ír Molnár Ferenc? Erre már az író válaszolt morózusan, köntösben megjelenve: – Molnár úr sosem ír. Molnár úr alkot.
Molnár öt külföldi szállodában is tartott fenn szobát, háromszor nősült. Első feleségét, Vészi Margitot, aki író-festő volt, többször is megverte. Volt, hogy nyilvánosan vágott neki oda, mert nem tudta kezelni az asszony önálló megnyilvánulásait. Kortársai szerint agresszív volt és alkoholista, emiatt is hagyta el felesége. Molnár kifejezetten neki írta a Liliom című színdarabot, amelyben a városligeti vagány rendszeresen veri az őt eltartó szelíd, csendes feleségét. Az előadás 1909-ben nagyot bukott a pesti Vígszínházban, emiatt az író idegösszeomlást kapott, és egy évig szanatóriumban kezelték, ám ugyanez a darab Berlinben nagy sikert aratott. Közben beleszeretett a Vígszínházban a női főszerepet játszó Varsányi Irénbe. A nő férjes volt, így párbajra került sor, Molnár pedig börtönbe került. Első feleségénél ekkor telt be a pohár és elvált tőle. A csalódások hatására mély depresszióba esett, és megpróbált öngyilkos lenni.
Amikor a szintén depressziós Bródy Sándor a New York kávéházban próbálta őt kioktatni az öngyilkosság módozataiból, Molnár Ferenc így válaszolt: „Sándor bácsi, kérlek, én öngyilkossági ügyekben csak attól fogadok el tanácsot, akinek már sikerült.”
1940-ben az USA-ba emigrált, és miután titkárnője és szeretője, Bartha Vanda öngyilkosságot követett el, az író újból mély depresszióba esett. Az egyre keserűbb Molnár 1952. április 1-jén halt meg gyomorrák műtét közben.
Az ifjúsági regényirodalom remekműve, A Pál utcai fiúk először folytatásokban jelent meg a Tanulók Lapja 1905-1906-os évfolyamában. „Abban az időben természetesen még nem volt rendezett írói beosztásom, s így a körúti művészkávéház karzatán írtam délutánonként az egyes folytatásokat. Erre a szedő személyesen ügyelt fel, és szinte kitépkedte kezemből az esedékes kéziratlapokat. Egyébként is szerettem a karzaton dolgozni a nagy csend miatt, mert a szokásos kávéházi zsibongáson és a szünet nélküli katonazenekaron kívül semmi sem zavart meg a munkában.” Az egy évvel később könyv alakban is kiadott művet számtalan nyelvre lefordították, és Oscar-díjra is jelölték a belőle készült magyar-amerikai koprodukciós filmet Fábri Zoltán rendezésében. A regényt 2005-ben A nagy könyv című tévés szavazáson Magyarország második legkedveltebb könyvének választották.
Egy legenda szerint a New York Kávéház megnyitójának napján Molnár Ferenc volt az, aki játékos kedvű, bohém újságírótársaival együtt a Dunába dobta a kávéház kulcsait, hogy az éjjel-nappal nyitva legyen. Hogy a történet igaz-e vagy sem, megtörtént vagy sem, ma sem tudjuk pontosan, már csak azért sem, mert Molnár Ferenc 1896-ban alig tizenhat éves volt – a legenda mégis makacsul tartja magát, hogy az ő ötlete volt. Tény, hogy Molnár rajongott a New Yorkért.
