Számos ismert költőnk és írónk művei születtek meg az épület falai között, amelyre a mai napig büszkék vagyunk! Álljon itt néhány idézet irodalmunk nagyjaitól, amelyben említésre került a „New York”! Ezek a sorok bizonyítják, hogy a művészet, az irodalom és a kávéház bizony a kezdetektől összeforrt, és a helyet kedvelőkben mindig mély nyomot hagyott.
„Kávéház nélkül nincs irodalom!”
/Márai Sándor
„Az úgynevezett nagyszobában dolgozott, hat kollégájával. A többiek meglehetősen zavarták. Hogy némi nyugalmat biztosítson magának, ponyvából készített fülkét az egyik sarokban, de ha tárcát vagy színes anyagot írt, ott sem tudott megfelelően koncentrálni, így szokott rá, hogy e célból a New York kávéházba menjen át, s fenn az erkélyen körmölje cikkeit. Akkoriban még lehetett a pincértől tollat, tintát és kéziratpapírt kérni, hitelről – sőt, a közkedvelt főpincér esetében –, kisebb kölcsönökről nem is beszélve. (Úgy tudni, azt követően vonta meg a New York az íróktól a tintát, hogy Karinthy véletlenül kidöntött egy félüvegnyit egy pamlagra. Attól kezdve csak ceruzát kaphattak a pincértől.)”
/Molnár Ferenc
„Hogyan szövődnek ezek az érthetetlen, furcsa barátságok vendég és pincér között? Hány ilyen pincér barátom volt a párizsi Fernandtól a Fiume kávéház és az Otthon bölcs Gyulájáig, a New York és a magyar irodalom halhatatlan Gyulájáig, az éjjeli mulató ravasz és furcsa kis Ödönéig! Mennyi okosságot, kedvességet, gyöngédséget kaptam tőlük, mint édes habot és dupla adag cukrot ingyen ráadásnak a feketekávéhoz! Ha az ember vissza tudna emlékezni mindenre! Irigylem azokat az írókat, akik megírják önéletrajzukat. ÉS Csodálkozom a könyvükön… ez minden? Ez történt csak velük? Ennyi és nem több? Nem beszélnek azokról az asszonyokról, akik végigmentek az életükön. És nem említik meg azokat a pincéreket, akik tanúi voltak vergődéseiknek és kalandjaiknak, verseik megszületésének, szerelmeiknek, nyomoruknak és dicsőségüknek! És sajnálom azokat, akik sohasem ízlelték ezeknek a rejtélyes barátságoknak a zamatát, és a borravaló tövében nem vették észre az emberi kezet, amelyet megszorítani is lehet.”
/Heltai Jenő
„– A New Yorkban? Hiszen ott már annyi az analfabéta, hogy Harsányi tulajdonos úrék legutóbb a pincéreknek megtiltották, hogy tintát és tollat adjanak az íróknak.
– Igen, mert Karinthy leöntötte tintával a szürke kanapét.”
/Krúdy Gyula
„Arról, hogy van-e az embernek szabad akarata, hogy milyen alakú a pestisbaktérium, hogy mennyi Angliában a munkabér, hogy milyen messze van a Sirius, (….), hogy jogos-e a homoszexualitás és hogy Anatole France zsidó-e. Mindennek bele akartak hatolni az értelmébe, gyorsan és alaposan, mert bár nagyon fiatalok voltak valamennyien, alig többek húszévesnél, úgy érezték, hogy már nincs sok idejük”
/Kosztolányi Dezső
„A pazar New Yorkban kitisztították a cipődet, kivasalták a ruhádat, késő este is megborotváltak, lenyírták a hajadat meg a körmödet… A kávéház műhely és íróasztal volt, balsorsban lakás és éjjeli szállás is, hiszen hajnaltól hajnalig nem kellett belőle kimozdulni.”
/Heltai Jenő
