A New York Palota megnyitásának pillanatától kezdve magához vonzotta az alkotókat, legyen szó publicistáról, festőművészről vagy költőről. Bár a New York Palota biztosítói székháznak épült, kávéháza fontos olvasztótégelye lett az alkotóművészeknek, akik vagy gazdagok voltak vagy szegények, ám egy meleg kávéra, némi harapnivalóra és értelmiségi társaságra mindig számíthattak az 1894. október 23-án megnyitott, minden luxust megadó épület falai között. A New York akaratlanul is irodalmi kávéházzá avanzsált.
Itt volt a Pesti Napló szerkesztősége, itt gyűltek össze a Nyugat munkatársai, törzsasztala volt a kritikusoknak, és itt szerveződött meg a magyar film- és moziszakma is. Színházi bemutatók után itt gyűltek össze a szakma hírességei. Ez a hely volt az otthona a Nyugat című folyóiratnak, itt lett törzsasztala a Pesti Napló szerkesztőségének, itt tartották a színházi premierek bankettjeit is, és szintén itt volt a képzőművészek „napközije”, a Nyeho.
A New York igazi irodalmi kávéházzá a Harsányi fivérek idején vált, amikor egy főpincér, Reisz Gyula úr a fiatal írók bizalmasa lett. A főpincérek szinte kényeztették íróbarátaikat, mindenféle ügyes apróságokkal segítették munkájukat. A fekete mellé ingyen szolgálták fel az úgynevezett kutyanyelvet, vagyis egy darabka papírcsíkot, amelyre aztán számtalan vers, novella, elbeszélés került, tappert a tinta felitatására, lexikont, címjegyzéket, vasúti menetrendet, bel- és külföldi lapokat. De néhány pengős külön menüvel is kedveskedtek nekik – ez volt az írótál -, s igény szerint aszpirint is kaptak az olykor másnapos írók. Biliárdozni is lehetett, sőt még a telefonhívásaikat is ide kérhették, hiszen az egyes asztaloknál megoldott volt a telefonálás lehetősége. A kor művészei – színészek, rendezők, filmesek, komolyzenészek, könnyűzenészek – szívesen várták meg asztaluknál egy-egy premier, átmulatott éjszaka után a reggeli lapokat. Számtalan karrier és bukás indult innen.
Sorozatunkban azokat az emblematikus költőket, írókat, publicistákat, egyéb művészeti ágak képviselőit mutatjuk be, akik letették névjegyüket a kultúra nagy asztalára, és akik közül sokan itt, e patinás falak között alkottak vagy a társaság miatt múlatták az időt:
MOLNÁR FERENC – A VILÁGHÍRŰ SZÍNPADI SZERZŐ ÉS BONVIVÁN
HELTAI JENŐ – AKI OTTHONAKÉNT TEKINTETT A NEW YORK KÁVÉHÁZRA
MÁRAI SÁNDOR – AZ ÖRÖKÖS LÁZADÓ
KÁLMÁN JENŐ – AKI SOHASEM VESZTETTE EL A HUMORÉRZÉKÉT
BRÓDY SÁNDOR – A TÁRSASÁG SÁRMŐR LELKE
BABITS MIHÁLY A – KOMOLY BÍRÁLÓ BŐRÉBE BÚJT EMBER
KAFFKA MARGIT – A SAJÁT HANGJÁRA TALÁLT ÍRÓNŐ
KARINTHY FRIGYES – A SZATIRIKUS LÁNGELME
