A Világ Legszebb Kávéházának legendás kulcsáról többféle történet kering, ám mindegyik összekapcsolja a történéseket Molnár Ferenc nevével. A legendát többen megcáfolták, mások pedig különféle irányba terelték az eseményeket. De vajon mi az igazság? Mik a tények, és mik a ködösített részletek? Mi történt valójában azzal a bizonyos kulccsal annak idején…?
A kulcs alap története
Az alap történet 1894. október 23-ához kapcsolódik, amikor is Steuer Sándor, a Kávéház első bérlője megnyitotta a New York Kávéház kapuit. Ezen a jeles eseményen fogadta az akkori művészeti és kulturális élet legnevesebb képviselőit a mára már legendássá vált kávéház falai között. Ez volt az első nap a New York Kávéház életében, s a legenda szerint a résztvevők között jelen volt Molnár Ferenc is, a híres író, újságíró, akinek a Pál utcai fiúk-at is köszönhetjük, melyet a New York asztalainál írt meg.
Az anekdota alapján ezen a napon a jókedv és a vidámság annyira felszabadította a résztvevők érzéseit, hogy újságírók egy csoportja úgy döntött, a kávéháznak innentől éjjel-nappal nyitva kell maradnia, s e tekintetben biztosra akartak menni, így az élükön álló Molnár Ferenc a Dunába hajította a bejárati ajtó kulcsát. A bohém fiatalok között egyre inkább elterjedt a kávéház híre, s a létesítmény sikere szájról szájra járt az idősebb, és előkelőbb társaságok körében is. Ennek köszönhetően egyre színesebb sokaság járt a New York Kávéházba, mely hamarosan irodalmi kávéházként tündökölt. – a kultúra, a művészetek, és az alkotás otthonává vált.
Heltai Jenő így írt róla:
„A Newyork minden előkelőségével is demokratikus kávéház volt. (…) Varázsának senki sem tudott ellenállni. Mindenki mindenkit ismert benne. A pincér rögtön kiszolgált, meg sem várta, hogy rendelj valamit. Szó nélkül megkaptad mindennapi feketédet és hozzá a tintatartót meg az írópapirost.”
Zavaró tények – avagy a történet újabb változata
A történet alapvetően teljesen rendben van, hiszen miért ne dobhatta volna a Dunába a New York Kávéház kulcsát boldog, felszabadult fiatalok egy csoportja? Igen ám, de vajon mennyire fiatalok voltak ezek az emberek? Hiszen Steuer Sándor célközönsége elsősorban az elismert és sikeres arisztokrata réteg volt. Elismert és neves írókat, valamint a művészeti élet jeles alakjait hívta meg a New York Kávéház megnyitójára.
1894-et írtak ekkor. Molnár Ferenc 1878. január 12-én született, ami annyit jelent, hogy 1894-ben pontosan 16 éves volt, és a Lónyai utcai Református Gimnáziumban tanult. Ekkor még nem volt író, és újságírói pályafutását is csak ezekben az években kezdte. Újságírónak tanult ugyan, és jelentek már meg cikkei a Pesti Hírlapban, de az első nagysikerű műve, Az éhes város csak 1901-ben jelent meg. Innentől kezdtek tehát felfigyelni rá az emberek. Ezáltal pedig felmerül a kérdés, hogy ennyire fiatalon, gimnáziumi tanulóként, vajon miért vett volna részt Molnár Ferenc egy ilyen jeles eseményen a gazdag arisztokraták, és neves művészek között?
A történet után nyomozók, ezen tények alapján valósnak vélik, hogy a kulcsot Molnár Ferenc dobta a Dunába, ám az esemény időpontját ők 1927-re datálják, amikor is az akkorra már újjáépített New York Kávéház nyitotta meg kapuit. Ebben az évben ugyanis a neves író már 49 éves volt, és népszerű sikereknek örvendett.
A vendégek korábbi sokszínűsége ekkorra csak tovább fokozódott, alkotókedv, ihlet és nemes bohémság jellemezte a Világ Legszebb Kávéházának akkori formáját, melyről a Színházi élet folyóirat a következőket írta azokban az években:
“… a régi New-York csak halvány előfutára volt az ujnak. Ez már nem kávéház, nem Café restaurant, ez több annál, amit egy vérbeli kávéházlátogató fantáziája megbir. Egy márványból, rézveretből, tükörből, plüsből készült költemény. (…) Egy csodálatosan szines forgatag ez, amelyben a főváros lelke hullámzik. (…) Itt írok, ujságírók és művészek vitatkoznak egy nagy asztalnál, amott szinészek beszélik meg a nap eseményeit. Mozisok, artisták, kereskedők, politikusok, ügyvédek, orvosok hasitottak ki maguknak egy-egy részt a kávéházból évtizedes jogszokás alapján…”
A későbbi feltételezések egyre ködösebbé váltak, s vannak, akik már a kulcs Dunába dobásának tényét is megkérdőjelezik, és mende-mondának tartják a legendát.
Tegyünk rendet, hiszen a New York Kávéház szelleme örök!
Az anekdoták igazságtartamára érdemben 2014-ben tértek ki újra a New York vezetői, amikor is a nagy múltú Kávéház 120. évfordulóját ünnepelte.
A rendszeresen megrendezésre kerülő Művész Páholy vendégei ekkor felelevenítették a legendát, s Juhász Anna kulturális menedzser javaslatára újraértelmezték azt. Véleménye szerint talán sosem derül már ki az igazság, s mindig lesznek, akik a történetről vitatkozni fognak. Ám, ha már a kezünkben van egy ilyen történet, akkor éljünk vele, újítsuk meg, s tegyük magunkévá a jelenben, napjainkban is.
Ennek tükrében 2014. október 19-én a Világ Legszebb Kávéházának vezetősége a Dunába dobta a New York kulcsait, hogy „ha állandóan nem is, de legalább még 120 évig nyitva legyen”.
A múlt már elmúlt, és a történelemről lehetnek elképzeléseink, kézzelfogható bizonyítékaink, de bárhogy is volt, változtatni rajta már nem tudunk. Amin munkálkodhatunk az az, hogy a történelemből ránk maradt értékeket hűen megőrizzük, továbbvigyük, és a New York Kávéház színvonalát az elődöknek megfelelően fenntartsuk, hírnevét nap, mint nap öregbítsük.
Sikerünk kulcsa ez, hiszen a Vendégeink ezért térnek be hozzánk, és ezért térnek vissza! –mert tudják, a kulcs bárhol is legyen, a New York szelleme örök, s amíg dolgozunk érte, addig sosem vész el!