Művészek

A legenda szerint az 1894-es megnyitón a játékos kedvű bohém írókat, annyira lenyűgözte a palota, hogy kulcsát a Dunába dobták, hogy az soha ne zárhasson be. […]

A New York Palota mindig is a társasági élet színhelye volt és ez ma sincs másképp. Rengeteg rendezvényhez biztosítja a megfelelő teret és kiszolgálást nap, mint […]

A jó helyszínválasztás fél siker. Ha a házigazda meg szeretné mutatni kollégáinak, üzleti partnereinek, mennyire nagyra értékeli tudásukat, társaságukat, akkor érdemes lenyűgözni őket eleganciával, a kiemelkedő […]

Újabb évfordulót, immáron az ötödik születésnapját ünnepli a New York Művész Páholy. Március 26-án a New York Palota Roma termében tartották a nagyszabású gálaestet, amelyet az […]

A Kávéházi Borzas Ady Endre kávéházi gúnyneve volt 1910 körül. Ebből sejthetjük, hogy a XX. század egyik legjelentősebb költője, a magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja nem kevés időt töltött kávéházakban. Többek között a New York Kávéházban is, a karzaton a Nyugatosok szerkesztőségi asztalánál foglalt helyet, miután ennek a lapnak ő is munkatársa volt.

Rövid élete során a magyar irodalom új nemzedékének feltörekvő tagjaihoz tartozott, kortársai szerint ő az volt ami: a nagybetűs NŐ. Hitetlen egyszerű szavakkal, kifejezésekkel alkotott, mégis valóságos művészetet adott. „Maga Margitkám, olyan nagy tehetség, hogy már nem is számít nőnek” – mondta ezt Ady Endre, aki maga is nagy csodálója volt az írónő-költőnő látás-és kifejezésmódjának.

Csak 42 év adatott neki, mégis remekművek kerültek ki kezei alól. Rengeteget dolgozott és bár ugyancsak a kávéházak, így többek között a New York Kávéház törzsvendégeinek sorát gyarapította, a lumpolás igen messze állt tőle. Főként dolgozott és dolgozott, és amit megértett a körülötte történő eseményekből, azt bámulatos művésziességgel adta vissza.

Az irodalom vezére volt, igazi vezérlőfénye, egyben mumusa lett a költőknek, íróknak, tanítványainak. Roppant műveltségéről, tehetségéről, komolyságáról rengeteg bizonyíték van, a Nyugat főszerkesztőjeként pedig sorsokat formált, sorsokról határozott. A New York Kávéházba nem éppen a féktelenség hajtotta, sokkal inkább a szerkesztőségi munka.